Hamár Paleo, nézzünk bizonyos betegségeket, mikor,hogy alkalmazható?!

Előző bejegyzéseim egyikében a “könnyített palo” étrendről írtam, amely abban az esetben alkalmazható, ha valaki alapvetően csak súlycsökkentés céljából szeretne változtatni az értrendjén, de egyéb betegség, vagy laktóz-, illetve gutén-érzékenység nem áll fenn nála.

A paleolit étrend a diabetológiában nem elfogadott, viszont az eredményei alapján - nagyon sokszor - annál sokkal célravezetőbbnek mutatkozik.

A paleosok között elterjedtek olyan téves elképzelések, hogy inzulinrezisztenciában nem kell számolni a CH (szénhidrát) grammokat, sőt, minél kevesebb CH-ot eszik, annál jobb. Azonban inzulinrezisztenciában a paleolit étrendet az inzulinrezisztenciának megfelelő szigorú szempontok szerint kell felépíteni. Tehát továbbra is 3 óránként kell étkezni és továbbra is számolni kell a bevitt CH grammokat! Ráadásul az inzulinrezisztencia+paleo étrendet a májat tehermentesítő étrend vázára felépítve 3-as kombinációjú étrendet kapunk, amely ötvözi a nyugati orvoslás, a paleo étrend és a keleti orvoslás tudását.

Miért a paleo?

Az ősemberre és az evolúcióra történő - sok szempontból támadható - hivatkozás helyett érdemes a kórós élettani működések normalizálódását szem előtt tartani. A paleolit étrend megszünteti a szivárgó bél szindrómát, tehermentesíti az immunrendszert, a hasnyálmirigyet és az emésztőrendszert. Így a szervezet "fellélegezve" végre elkezdheti regenerálni, meggyógyítani önmagát. A paleolit étrend egy tehermentesítő étrend. Úgy is mondhatnánk, hogy ha rengeteg felesleges követ pakolt a hátizsákjába és a cipeléstől sajogva fáj a háta, nos, akkor ne fájdalomcsillapítót vegyen be, hanem pakolja ki végre a köveket a zsákból.

Mi az áteresztő bélszindróma?

A megemésztett tápanyagok felszívódása a szorosan egymáshoz kapcsolódó bélnyálkahártya sejtek kesztyűujj-szerű bélyholyhain át történik. A bélbolyhok felszínén szigorúan őrzött "kapuk" vannak, amelyeken át csak a szervezet számára hasznos anyagok juthatnak be a vérkeringésbe. A toxikusak a bél üregében maradnak és a széklettel távoznak.

A glutén, lektin, szaponin tartalmú ételek az egymáshoz szorosan kapcsoló bélhámsejtek között mikroszkópikus réseket - kóros felszívódási kapukat - nyitnak, amiken keresztül a mérgező és az immunológiailag káros anyagok immár akadálytalanul jutnak be a vérkeringésbe. A vérárammal az összes szervünkhöz odajutó káros anyagok folyamatosan terhelik, betegítik a testünket.


Mit hagyjon el az étrendjéből?

  • gabonák: búza, rozs, árpa, zab (glutén)
  • krumpli, kukorica, szója  (szaponin)
  • hüvelyes zöldségek: bab, borsó, lencse, földimogyoró (lektin)
  • tejtermékek: tej, kefír, joghurt, lágy sajtok, túró, tejföl, tejszín (A1 béta kazein, laktóz, marhainzulin) fogyaszthatóak: félkemény, kemény sajtok, vaj


Mit fogyasszon mértékkel?

  • gyors felszívódású szénhidrátokat: gyümölcsök, gyümölcslevek, paleo sütemények
  • nagy szénhidráttartalmú ételek: sütőtök, gesztenye

A gyors felszívódású szénhidrátok és a nagy szénhidráttartalmú ételek túlzott inzulintermelésre kényszerítik, folyamatosan csúcsra járatják a hasnyálmirigyet.

Minden inzulinrezisztenciás ugyanúgy regál erre a típusú étrendre?

A kontroll vércukorterhelés inzulinszintekkel vizsgálat alapján a 3-as kombinációjú tehermentesítő étrend mellett az inzulinrezisztenciások nagy részénél általában elég a napi 100-130g szénhidrát bevitele. Ugyanakkor néha szükséges emelni a napi CH mennyiségét. A helyesen végzett tehermentesítő étrend mellett úgy látszik, hogy csökken a szervezet CH igénye, kevesebbel is hatékonyan működik. A mennyiség függ a testalkattól, az illetőre jellemző szénhidrát-anyagcsere gyorsaságától, a betegség fennállásának idejétől, az egyéb társuló betegségektől, a folyamatos stressz-terheléstől, az alvás minőségétől, és nagyban az edzettségi szinttől, vagyis egyénenként változó.

Inzulinrezisztenciában a bevitt napi szénhidrátmennyiséget csak fokozatosan, hetente, és az egyes étkezéseknél előírt bevitellel arányosan szabad csökkenteni, különben rosszul lesz. Inzulinrezisztenciában a test "külső szénhidrát tápegységről" működik, tehát a szénhidrátok drasztikus lecsökkentése a vércukorleeséseket gyakoribbá teszi és az amúgy is emelkedett inzulinszintet tovább emeli. A szervezet napi CH igénye hosszú távon változhat, tehát legalább évente ellenőrizni érdemes.

Mit lehet enni?

  • hús, hal, tojás
  • állati és növényi zsiradék
  • alacsony cukortartalmú gyümölcs, zöldség
  • olajosmagvak (a földimogyorón kívül bármelyik) mértékkel

Zsíradékokról röviden:

  • Szabadon ehető: vaj, nyers salátákhoz: extra szűz olívaolaj, sütéshez: kókusszír, disznó-, kacsa-, libazsír
  • Nem: margarin és egyéb növényi olajak

Ha segítségre van szüksége egy új életmód kialakításában (ami személyre szabottan tartalmazza a megfelelő táplálkozás-, testmozgás-, és stresszkezelési ajánlásokat), keressen fel bízalommal az Oxygen Medicalban, és segítek Önnek.

Hart Nikolett

Az Oxygen Medical humánkineziológusa